-
Ideérsz még időben, tökmag?
A
panorámaablak halványra koptatott piszokpöttyein túl lassan
elkezdett kibontakozni a kései napfényben fürdőző erdő magasra
törő bükkfáinak büszke vonulata. Guri tavasza, mint azelőtt
minden más, tizenöt alkalommal, most is lelkeveszettül gyönyörűen
pingálva színezte s bontotta sóhajtozó szirmaira a tengernyi
bazsarózsavirágot; Minseok királykék üvegbe vont szemei
sóvárogva idézték fel a buszút során elvesztett megannyi
tündökölve bimbózó árkot. Lélegzetét meg-megakasztotta, egyre
inkább nehezítette a félrehúzott ablak tenyérnyi résén át
beszökő orgonaízű virágillat fullasztó párája, s áldotta a
sárgán szikrázó eget, hogy tizenhatodik életévét betöltve sem
tört rá a máskor oly sokakat kínzó allergia. Minseok forró arca
az átmelegedett üvegre simult, perceken belül rövid, sötéten
pislogó pillái pedig már egymásba is súrlódtak a terhes
hőhullámban. Túloldalt a zöld észveszejtő smaragdja mázolta
össze az ablakot, dúsan, erősen, olyan igazán sebesen, mintha
csak arra várna, összes ágát megfeszítve végre szilánkokra
roppanthassa a légtelen világot. Minseok levendulás szemhéján
átsugárzott egy pollenfoltot üldöző fénynyaláb. Délután
volt, balzsamosra hízott április végi délután, mikor a madarak
kurta ágakra szaladva hirdették dalukat, s a felhők közé már-már
lekacsintgattak a hamiskás csillagok. A fiú lassan számolta
fejében a perceket, tudta jól, hány megállót kell még
elhagyjanak, mire az ég kibontja harsány szoknyáját a rég
szeretett teniszpálya füve fölé; nem volt túlságosan hosszú az
odatartó út, Minseok mégis minden alkalommal egyre jobban várta,
minél hamarabb leszállhasson, hogy végre átléphesse az eldugott
kis létesítmény rozsdásra kopott kapuját. Szeretett pályán
lenni, ha nem is űzte a sportot olyan nagyon erős, versenyszerűen
– a harmattal hímzett fűben járva mindig különös izgatottság
futotta testét át.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése